Egyszer volt, hol nem volt, volt
egyszer egy nagy erdő, amelynek sok lakosa volt, többek között madarak éltek
ott régóta. Szerettek ott lakni, mert valaha tiszta vizű tavakban, meg különleges fákban bővelkedett a környék.
Az utóbbi
időben azonban minden megváltozott, gyakori a panaszkodás a környéken. Most
éppen Kopács, a harkály család feje
kopog át Rigóékhoz kétségbeesetten:
-Kihalnak a fák, és már férgek sincsenek, és ha nincsenek férgek, kukacok, akkor mi is
kipusztulunk.
-Mitől halnak ki a
fák? - fütyüli vissza érdeklődve Rigó
úr.
-Nem tudom pontosan, a múltkor
láttam a sárga szörnyetegeket, akik kidöntögették a fákat. Ez még nem minden.
Csúnya, mély gödröket ástak, aztán sok szürke valamit öntöttek bele, és most
azon pöfögnek a szállítóeszközeiken. És ráadásul még a szemetüket is itthagyták.
-Akkor már biztos vagyok benne,
hogy attól van ez a nagy por, meg a tóból áradó rothadó szag; a por befedte a növényeket, azok
kipusztultak, és elrothadtak. Szegény Füriék is elköltöztek, tudod, a Fürj
család. Biztos azért, mert kivágták a házukat.
-És nem csak ők, azt csiripelik , hogy elköltöznek Sólyomék
meg Szarkáék…meg még sokan mások. Már alig maradtunk. Ez így nem mehet tovább!
Tennünk kell valamit!
-Igaza van, szomszéd! Dolgozzunk ki egy tervet
lakosztályaink megmentésére!
A madarak összefogásukkal és a szomszédok megnyerésével
nekiálltak a környezetük kitisztításának. A harkályok a rigókkal és a verebekkel együtt egy kupacba
összekapirgálták a szemetet. A szomszédok pedig a környezetszennyezéstől
kihalt, büdös tavat karmukkal kipucolták. A fák elhalt leveleit, ágait
összekotorták, eltakarították. Daruék a
szemét elszállítására vállalkoztak.
És ekkor szörnyű hírt hallottak:
az emberek be akarnak költőzni a madarak lakosztályába, oda akarják építeni
fészkeiket! Misi, a polgármester gém, fellebbezett az ellen, hogy ez
megtörténhessen, de nem járt sikerrel.
- A fellebbezést elutasították
-közölte Misi szomorúan a lakosokkal.
A madarak kétségbeesetten keresték
a megoldást. Sokáig töprengtek azon, hogy mit tegyenek, hogyan nyerjék meg az
embereket. Ekkor tért haza Afrikából az erőtől duzzadó Fitnesz Vili, a villás
farkú fecske. Megcsillant a remény… Misi kitalálta, hogy Vili repüljön el
Franciaországba, a legfelsőbb bírósághoz fordulva avval a kéréssel, hogy több
ház ne épülhessen az erdőben. Vili fittyet hányva a távolságra, ahogy kimondta
a polgármester, már el is indult. Repült-repült három nap, három éjjel. A lakók
izgatottan várták Vilit, aki meg is érkezett a jó hírrel. Büszkén mondta, hogy
a kérést nem utasították el.
Így történt, hogy nem épülhetett
ház a madarak lakóhelyén. Cserébe a madarak mindennap énekükkel nyugtatták a munkából hazatérő fáradt
embereket, akik rövid pihenőre kiszálltak pöfögő járművükből, és
belefeledkeztek a csodás énekszóba, majd lenyugodva folytatták útjukat az
emberek lakosztálya felé. Az emberek
ismét beültették fákkal, növényekkel a lecsupaszított területeket Így a madárszomszédok ismét zavartalanul beszélgethetnek
egymással, büszkén arra, hogy megmentették lakosztályukat.
Bosányi Martin
8.b
MVI Árpád Fejedelem Gimnázium
(2009)
Tanára: Kovács-Burján Gizella
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése