Valahol, hol sosem jártál,
De álmodban rátalálnál,
Napsugaras felhők között,
Hová lágyan, szellő szökött,
Szivárványok fényes hídján,
Ezüstszínű patak partján,
Tündökölt a pillangók országa,
Képzeleted rejtélyes világa!
A pillangók országa olyan tündöklő, és olyan varázslatos
volt, hogy aki egyszer erre tévedt, és megpihent a bódító illatú virágok
tövében, az biztos, hogy soha nem felejtette el. Különféle csodálatos színű
pillangók éltek itt nagy barátságban. Egész nap sütkéreztek a napfényben, mikor
megszomjaztak, rárepültek a patak hullámaira, ahol felfrissültek. Országuk tele
volt szebbnél szebb virágokkal, növényekkel, és a fák olyan magasra nőttek,
hogy koronájuk az eget érintette.
Erre a különleges világra, az itt lakó emberek nagyon
vigyáztak. Minden évszakban sokat dolgoztak, hogy a pillangók mindig találjanak
maguknak illatos virágokat, tiszta vizet, és a levegő is megnyugtatóan finom és
friss legyen. A pillangók meghálálták az emberek segítségét. A selymes puha
pázsiton, és a virágok tövében, mindig megpihenhettek. Ilyenkor a pillangók
finom szárnyacskáikkal végigsimították az emberek arcát, és ők a simogatásnak
köszönhetően szépeket álmodtak, és mindig vidáman, kipihenve ébredtek fel.
Elégedetten és békében éltek, így nem gondolhattak arra,
hogy a szomszéd ország lakói megirigyelik tőlük a pillangók földjét.
Országuktól nem messze, talán néhány pillangókörön túl,
terült el a Semmittevők országa. Ebben
az országban olyan emberek éltek, akiket nem érdekelt a szép kert, nem
foglalkoztak fűnyírással, takarítással. Nem ültettek virágokat, növényeket, így
a madarak, állatok, pillangók messze elkerülték országukat. Magukkal se
törődtek, fésületlenek, ápolatlanok voltak, ruhájuk színét sem lehetett látni a
sok piszoktól. Az egész táj tele volt szeméttel, a magasra nőtt gaztól alig
lehetett látni a házakat.
Valahogy hírét
vették, hogy nem messze tőlük van egy csodás vidék, virágokkal, friss vízzel,
és jó levegővel, ezért elhatározták, hogy odaköltöznek. Ami ruhát, ennivalót
találtak azt mind összecsomagolták, és elindultak hogy elfoglalják a pillangók
földjét. Az úton amerre haladtak, csak piszkot és szemetet hagytak maguk után.
A pillangók országában nagy volt az izgalom, éppen most
hozta a hírt egy arra repülő rigópár, hogy a semmittevők nemsokára elérik az
országhatárt. A pillangók a patak partján gyülekeztek, az emberek a zöld mezőre
mentek, hogy megbeszéljék, mit is tegyenek a betolakodók ellen.
A pillangók segítséget kértek a darazsaktól, akik
megígérték, hogy erős fullánkjukkal addig szurkálják a betolakodókat, amíg
vissza nem fordulnak.
Az emberek a természet erőihez fordultak, kérték a napot, a
szelet, az esőt, segítsenek rajtuk, hogy országukat ne tehessék tönkre a
betolakodó semmittevők.
A természet erői összefogtak, egyesítették erejüket, és
várták hogy a semmittevők elérjék az országhatárt.
Mikor megérkeztek, váratlanul hatalmas záporesőt zúdítottak
rájuk. Hiába próbáltak elbújni, az eső könyörtelenül eláztatta őket. A zápor
után kisütött a nap, és sugaraival olyan meleget árasztott, hogy a
betolakodóknak le kellett venniük ruháikat.
Erre vártak a darazsak, célba vették áldozataikat, és
alaposan összeszurkálták őket.
Utolsóként, süvítő
hangon hatalmas erővel, megérkezett az északi szél, és kifújta az országból a
semmittevőket. Lábuk alig érte a földet, úgy repültek hazáig.
Az emberek köszönetet mondtak a természet erőinek, és a
pillangókkal együtt hatalmas ünneplésbe kezdtek. Mindenki nagyon boldog volt,
hogy országukat sikerült megvédeni a semmittevőktől.
Bár nemrégiben azt a hírt hallottam, hogy miután
hazarepítette őket a szél, nagyon elszégyellték magukat. Sokan közülük kezdtek
virágokat ültetni a házuk elé, és összeszedték a szemetet is. A házak lassanként
megszépültek, és az emberek is mintha vidámabbak lettek volna, mint ezelőtt. A
virágok odacsalogatták a méhecskéket és a pillangókat is, és az erdőkbe
visszaköltöztek az erdei állatok. Országuk, kis idő múlva úgy megszépült, hogy
alig lehetett ráismerni. Többet nem is nevezték őket semmittevőknek, hanem új
nevet kaptak, ők lettek ezen túl a
szorgosok.
Kis mesémet, lehet, hogy elhiszed, lehet hogy nem, de ha
pillangó száll kezedre, tőle nyugodtan megkérdezheted!
Vékony Ági
Hálásan köszönjük a mesét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése