Hol
volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagyagancs nevű szarvas, aki az egyik
kedvelt erdei kirándulóhely közelében
lakott állattársaival. Nagyagancs már nagyon megelégelte, hogy szemetesnek
használják az emberek az ő lakóhelyüket, ezért összehívta az Erdei Tanácsot az
erdő tisztására -amely már csak nevében volt tiszta-, hogy megoldást keressenek
erre az égető problémára:
-
Az emberek szétdobálják a szemetüket az
erdőnkben, mindenféle vacakot kihajítanak a légszennyező járműveikből! Hát nem
elég nekik a városaikat megmérgezni, még a természetet is meg akarják ölni? Ezt
nem hagyhatjuk annyiban! Észhez kell téríteni az embereket! - bőgte megnyitó
beszédében Nagyagancs.
-
De hogy csináljuk, hiszen nem értik a
nyelvünket?!- röfögték, cserregték, brekegték, csivitelték, makogták, károgták
az összesereglett állatok.
-
Nekem lenne egy ötletem!- huhogta Babó, a
bagoly. -Az emberek bepiszkították az
erdőnket, most piszkítsuk be mi is a városukat!
Nagyagancs rosszallóan rázta meg
fejének ékességét, hatalmas agancsait:
-Nincs valakinek egy
kevésbé undorító ötlete?
- Félreértettél! -
huhogta Babó – Én úgy gondoltam, hogy szedjük össze a szemetüket, és szórjuk
szét a városukban! Akkor talán észreveszik a célzást!
Az állatok egy része helyeselt, és
egyre hangosabb lett tőlük a tisztás, de Nagyagancs lecsillapította őket.
-
Azért nem tartom jó ötletnek a javaslatod, mert
éppen példát akarunk nekik mutatni, és valószínű a többi szemetük között észre sem vennék, amit visszahordanánk nekik.
-
Kapják csak vissza a szemetüket, és fulladjanak
bele a szemetükbe! – rikácsolta egy hang a tömegből.
-
Valóban megérdemelnék- csitította Gyuri a
tömeget, - de, ha mi is szemetelünk,
csak azt bizonyítanánk, hogy mi sem vagyunk különbek az embereknél.
Hirtelen mindenki elhallgatott, majd
Nagyagancs folytatta:
- Nekem lenne egy ötletem, ha
segítetek, megvalósíthatnánk.
-Halljuk, halljuk - röfögték,
cserregték, brekegték, csivitelték, makogták, károgták a türelmetlen állatok.
- Gyűjtsük össze a szemetet, és hordjuk el az erdő közelében lévő
környezetbarát hulladékfeldolgozóhoz,
ezzel mutassunk példát az embereknek!
-De hogy jutunk
el oda? És hogy szedjük össze a szemetet? Hogy visszük el a rengeteg
hulladékot? - záporoztak a kétkedő kérdések, de Nagyagancsnak már kész volt a terve:
-Nem kell
aggódnotok, már mindent kitaláltam, csak meg kell valósítanunk.
Mindenkinek lesz feladata, ahogy eddig is az erdőnkben. A
szarkáktól -mivel könnyen észreveszik a fényes tárgyakat, és erős karmaik
vannak- azt kérem, hogy gyűjtsék össze a fémdobozokat. Rendben?
-Világos, már
repülünk is – cserregték a szarkák.
-A rókáktól és
a nyulaktól azt kérném, hogy szimatolják ki az ételmaradékos zacskókat, zsíros
papírokat. A vakondok ássanak alagutakat, és kutassanak műanyag flakonok után,
amelyeket a mosómedvék mossanak tisztára. Kosarakat is kell készítenünk, hogy
elhordhassuk a szemetet.
-Micsoda?! Azt
meg hogyan? - röfögték, cserregték,
brekegték, csivitelték, makogták, károgták a hitetlenkedő állatok.
- Türelem! Meg
tudjuk csinálni! A békák hozzanak sok vízi sást, a mókusok gyűjtsenek
gallyakat, indákat, a hódok illesszék
egymáshoz az anyagokat, a pókok fonjanak köré erős hálót, és már meg is vannak
a szállítóeszközeink.
-És mi mit
tehetünk ?– kérdezgették a még feladat nélküli állatok.
-Ti mindannyian
gyűjtsétek a földbe került szemetet. A vaddisznók majd feltúrják a talajt, ti
pedig gyűjtsétek kupacba az oda nem illő dolgokat. A sasokat megbízom a munka
irányításával: a magasból figyeljék,
hogy minden szemét ide, a tisztásra kerüljön.
Az állatok
szétszéledtek, mindenki tette a dolgát. Már alkonyodott, amikor Nagyagancs
hívogató bőgésére ismét összegyűltek a tisztáson a munkában elfáradt állatok.
Meglátva a hatalmas kupac szemetet, elámultak, nem gondolták, hogy már ennyi
szemét került a föld alá.
-Nagyon szép
munkát végeztetek. De a neheze még hátravan: rakjuk a kosarakba a szemetet, és
vigyük el a hulladékfeldolgozóba! Igyekezzünk, mert már alkonyodik!
Minden állat
megpakolta a kosarát, Nagyagancs kettőt is ráakasztott a szarvára, és hosszú
sorokban elindultak a hulladékgyűjtő felé. Sötétedett, mire odaértek,
lepakolták a teli kosarakat, és siettek vissza kitisztított otthonukba.
Másnap furcsa látvány
fogadta a munkába igyekvő embereket: a hulladéktároló egész területét
körberakták az állatok a szeméttel teli kosarakkal. Nem volt szükségük állattolmácsra,
megértették a célzást. Viszonzásul rengeteg táblát készítettek, amelyekkel
körbetűzdelték az erdő területét ezzel a felirattal: Óvd a természetet!
Schneider
Tamás
MVI Árpád
Fejedelem Gimnázium
8.b osztály
(2009)
Tanára:
Kovács-Burján Gizella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése