A tintahal meséje

   Valamikor réges-régen a végeláthatatlan tenger vizében békésen élt a nagy kékség számos lakója: csigák, rákok, tengeri sünök, parányi élőlényektől az óriástermetű halakig.

   Ám egyszer  csak az emberek elkezdték bepiszkítani a vizeket. Beleengedtek mindenféle vegyszert, olajat, felesleges hulladékot. A szennyezett folyók belefolytak a tengerekbe, és pusztulás járt a nyomukban. Az emberek nem gondoltak arra, mennyi kárt okoznak a vizek élőlényeinek. A partok közelében élő kicsi tengeri sünök, a védtelen apró halak és rákok mind beljebb és beljebb menekültek a tengerbe. Sokan elpusztultak közülük.

   Egy igen öreg, több száz éve nagy tekintélynek örvendő tintahal idejét látta annak, hogy egy napon maga köré gyűjtse a körülötte nyüzsgő-mozgó élőlényeket,és átadja tapasztalatait az  ifjabbaknak.

   -Íme, eljött a kellő idő! -fogott bele mondandójába. Beszéde közben tíz karjával indulatosan csapkodott. –Nem tűrhetjük tovább, hogy az emberek gondatlanságukkal szándékosan tönkretegyék az életünket.

   -Így van, tennünk kell valamit, mielőtt késő lesz! –helyeselt azonnal a szépségére büszke medúza.

   -Megbetegednek a gyermekeink! –siránkozott egy tengeri sün is. –Egyre csak szennyezik az emberek a vizet. Így mindnyájan elpusztulunk!

   A tintahal elérkezettnek látta az időt, hogy visszavegye a szót.

   -Elmondok nektek egy csodálatos történetet Alizról.Hallgassátok csak!Aliz Szíriusznak, a halak királyának legkisebb gyermeke volt. Az egyetlen, aki piros színnel jött a világra. Rejtelmes lénye, egyedülálló különlegessége csodával volt határos. Éjjel úszkálva élt a tenger vizében, akárcsak haltestvérei. De nappal más volt, igazi lányként élt az emberek között,bizony! A tengeri pók megszőtte, a bíborcsiga pedig pirosra festette álomszép, fátyolszerű nappali ruháját. Amikor betöltötte a tizenhatodik esztendejét, Szíriusz király komolyan így szólt hozzá:

   -Édes Aliz lányom! Tudd meg, hogy rád nagy feladat vár mostantól. Meg kell mentened a tengert, mert megbetegítették az emberek. Menj el közéjük! Add tudtukra, amíg nem késő, ha tönkreteszik a tenger élővilágát, maguk is elpusztulnak velünk együtt.

   Aliz örömmel vállalta a megtisztelő feladatot. Egy verőfényes napon éppen a tengerparton üldögélt egy magas sziklán. Hosszú, nedves hajfürtjeibe bele-belekapott a fújdogáló szél. Elképzelhetitek, milyen elbűvölő látványt nyújtott!

   Ekkor érkezett oda váratlanul a parti kastély gazdája, Bertold herceg. Amint megpillantotta a szépséges tüneményt, rögtön beleszeretett. Megparancsolta a szolgáinak, hogy tüstént hozzák elébe a lányt. Megszokta, hogy minden kívánságát azonnal teljesítik. Ám most a szolgahad dolgavégezetlenül tért vissza, mert a titokzatos lény üldözői elől a mélybe vetette magát, és szempillantás alatt eltűnt a habokban.

   Másnap mindez megismétlődött. Harmadnap már maga a herceg járult a lány elé. Így szólította meg:

   -Ki vagy te, szépség? Miért menekülsz előlem? Jöjj velem a palotámba, és légy a feleségem!

   -Az én nevem Aliz- szólt a lány. –Olyat kérsz tőlem, amit nem teljesíthetek. Ismerlek téged, herceg. Te tönkreteszed a tengert azzal, hogy birodalmad összes hulladékát: fürdővized szennyét, hintóid mérgező festékét, megunt bútoraid darabjait a vízbe szóratod. Nem gondolsz arra, hogy ezzel mennyi kárt okozol a tenger élőlényeinek? Hogyan is várhatod el, hogy együtt éljek veled, miközben testvéreim és barátaim a szemem láttára betegednek meg és pusztulnak el miattad?

   A fiatal herceget meglepték a kemény szavak. Így még sohasem mert beszélni vele senki! De nagyon megszerette a lányt, ezért megígérte, hogy meg fog változni a kedvéért.

   Megparancsolta a szolgáinak, hogy tisztítsák meg a vizet a szennytől. Háza népének megtiltotta, hogy ezentúl szemetet szórjanak a tengerbe. Ha társaságot hívott, barátait, ismerőseit is mind arra biztatta, hogy ezután ők is vigyázzanak jobban a tenger élővilágára.

   Aliz válaszút elé ért. Apja, Szíriusz király figyelmeztette: ha feleségül megy a herceghez, soha többé nem változhat vissza hallá, csupán a szárazföldön folytathatja tovább az életét. Aliz ez utóbbit választotta, de sohasem felejtette el, honnan jött és mit kell tennie.

   Bertold herceg és Aliz rég elköltözött már arról a helyről, ahol egymásra találtak. Azóta járják a világot. Egyre több és több társat találnak az emberek között.Olyanokat, akik sokat tesznek azért, hogy megvédjék a tenger tisztaságát, a vizek élővilágát.

   -Most pedig menjetek, szóródjatok szét mindnyájan a tenger világában annyifelé,ahányan csak vagytok! Keressétek meg Alizt és szóljatok neki! Mondjátok el, hogy ismét nagy szükségünk van a segítségére- fejezte be meséjét az öreg tintahal.

Hegedűs Ilona meséje

Köszönjük!