2012. augusztus 24., péntek

Faültetés az oviban

    Peti ezen a reggelen magától ébredt, nem kellett anyának keltenie. Megpróbált egyedül felöltözni. Igaz, fordítva húzta föl a pulóvert, és a nadrágnak is a hátulja került előre, de kit érdekelt ez most. Sietni kellett, elsőként akart az oviba érni.
   Gyönyörű, vadonatúj óvodába járt Peti sok-sok társával együtt. Szerették ezt az ovit, mert ez kissé távolabb esett a város zajától. Itt kedvesek voltak az óvó nénik, nagy volt az udvar, rengeteg játék várta a gyerekeket, és ide járt a Napocska csoportba Eszter is, aki Peti szerint a legszebb lány volt az egész oviban..
    De ma nem Eszter miatt sietett Peti az óvodába. Nem is azért, hogy reggel elsőként érkezve lefoglalja a fiúk kedvencét, a nagy dömpert egész napra. Nem, ma egész más miatt sietett Peti, nehogy elkéssen az oviból. Ma jönnek az óvodába a Zöld Hálós bácsik és nénik.
     Szép volt az új óvoda, a legfinnyásabb gyerek sem találhatott kivetni valót benne. Csak egyetlen dolog hiányzott! Nem volt az udvarán egyetlen fa sem. Hiába volt ott a hatalmas homokozó, hiába volt ott a kanyargós csúszda, a nagy ügyességet kívánó mászóka, ha nem adott árnyékot semmi a játékban megfáradt gyerekeknek.
    De mától megváltozik minden, hiszen a Zöld Hálós nénik és bácsik azért jönnek az óvodába, hogy fákat ültessenek az udvaron.
- Anya, induljunk már! – türelmetlenkedett Peti, és már húzta is fel cipőjét, kabátját, hogy mielőbb az oviba érjenek. Nagy volt az izgalom az óvodában. Mindenki arról beszélt, hogy mikor hozzák már a fákat, milyenek lesznek, és hogyan fogják azt elültetni.
Lacika azt mondta: - Biztosan olyan nagy fákat fognak hozni, mint amilyet az erdőben láttunk, amikor a nagypapámékkal kirándulni voltunk.
- Daruval emelik majd fel, mert olyan nehéz – állította Dani, akinek az apukája darukezelő. És szerinte minden nagy és nehéz dolgot daruval kell felemelni.
- Nagy cserépben fogják hozni a fákat, ugye? – nézett megerősítést várva az óvónénire Sárika. De nem volt már idő válaszolni, mert valaki elkiáltotta magát: - Hozzák a fákat! – Erre mindenki az ablakhoz szaladt, hogy megláthassa. Épp akkor fordult be az óvoda udvarára az a kisteherautó, ami a facsemetéket szállította.
- Csak ilyen kicsik? – fordult el az ablaktól csalódottan Lacika.
- Az én apukám a teherautóval együtt fel tudná emelni a fákat a darujával, olyan nagy daruja van neki – bizonygatta Dani az igazát.
   Közben odakint  az udvaron megkezdődött a munka, lepakolták a kocsiról a facsemetéket.
- Én mondtam, hogy nagy cserépben fogják hozni – kiáltott fel Sári, miközben pici orrát az ablaküveghez nyomta.  
- Markoló, markoló! – kiáltoztak a fiúk kórusban, amikor felfedezték az udvarra bekanyarodó munkagépet. Hamarosan az óvoda udvara úgy nézett ki, mintha valami óriás vakond túrta volna fel. Itt is, ott is a gödrök mellett földkupacok nőttek a markoló munkája nyomán előkészítve a fák helyét. A Zöld Hálós nénik és bácsik jól belocsolták az üres gödröket, azután a fákat ezekbe a vizes gödrökbe állították. Néhányan lapátot, gereblyét ragadtak, és szépen körberakták a fák gyökerét földdel. Még jól meg is taposták, hagy tudjanak erősen belekapaszkodni a gyökerükkel a fák a talajba.
- Gyertek, gyerekek, segítünk mi is a faültetésnél! – hívta az óvónéni a csöppségeket. Na, nem is kellett ám nógatni senkit, hogy igyekezzen. Peti, Laci, Dani, Sára és a többi óvodás boldogan sietett az udvarra, és közösen fogva a csövet együtt locsolták meg a fák tövét.
    Minden gyerek csak erről beszélt, amikor már rég elmentek a faültető felnőttek, még az uzsonnánál is.
- Anya, képzeld! Mi locsoltuk meg az új fákat! – lelkendezett szinte minden gyerek, amikor jöttek 
érte.
- Nézd, milyen sok fát ültettünk! – mutatta Peti is az anyukájának a tizenöt facsemetét, a közös munka eredményét.
   A fák mind megeredtek, mert a közös akarat, a szeretet és a gondoskodás ültette őket. Új helyükön egy év alatt nagyot nőttek, terebélyesedtek. Sok kis madárnak adnak pihenőt, ha elfáradnak égi útjukon. Az egyre növekvő fák jó levegőt, nyáridőben árnyékot nyújtanak a játszó óvodásoknak.
    Biztosan így lesz ez még akkor is, amikor a mai óvodások, Peti, Laci, Dani, Sára és a többiek felnőnek, és az ő gyerekeik, unokáik játszanak majd a lombok enyhet adó árnya alatt.

 Kontra Marika Szvita meséje
                                                                                  Szigethalom, 2009. november 30.

Köszönjük a mesét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése