Egyszer volt, hol nem volt, volt
egyszer egy hatalmas királyság, telis-tele aranysárga levelű fákkal, bordó
bokrokkal, és persze boldog és bölcs emberekkel. Az egész királyságban magát
Péter királyt tartották a legeslegbölcsebbnek. Péter királynak volt egy
kislánya, akit Almának neveztek el.
Egy varázslatosan szép napon a
királylány a cicáját, Kacifántot simogatta és azt mondta neki:
- Gyere, kiscicám, van egy jó
ötletem! Megkeressük a király bá… vagyis a király Péter urat…, hát úgyis tudod,
kit, cica, szóval megkeressük apát, szeretnék kérni tőle valamit!
A királylány végigszaladt a
csillogó márványlépcsőkön, a cipője sarka koppant, a pörgős szoknyája libbent.
Kacifánt hangtalanul lépkedett puha mancsain.
- Édesapám! – kiáltott kedvesen
a királylány az olvasóterembe lépve.
A király éppen
dinoszaurusz-szakértő tanácsadójával társalgott régi időkről, jövőbeli
dolgokról, és ráncolt homloka egyszerre kisimult, amikor meglátta a kislányát.
- Gyere, édes! Ülj az ölembe, és
mondhatod! Látom, ma rendkívüli mondanivalód van.
- Édesapám, lehetne, hogy az
ezüstösen csillogó babaruháimat külön szekrénybe pakolhassam?
- Érdekes kérés, mondta a király
– De gondolom, van itt még valami.
- Igen. Azt hiszem, ahhoz, hogy
rend legyen, az átlátszó játékaimnak is külön kis szekrény kellene, apu! Szeretnék
egy különleges átlátszó szekrénykét az átlátszó babakarpereceknek,
babanyakláncoknak és babagyűrűknek.
- Meglátjuk. Van-e még
valamilyen furcsa kívánság?
- Ha nem nagy kérés, szeretnék a
rajzaimnak is egy gyönyörű új tárolóhelyet.
- Édes lányom… Bizony nem olyan
nagy kérés ez! Ámde jól gondolom, hogy nem az utolsó?
- Hihi – kuncogott a királylány
– Jól gondolod! Annyi szép apró vázám van. Kaphatok majd valamikor hozzájuk egy
új üvegszekrényt?
- Utánanézünk, és azt hiszem, ha
okosan elpakolunk a szobádban, meg is tudjuk oldani. Nekem is van cserébe
kérésem! – szólt Péter király.
Alma alig várta, hogy hallja,
mit kér az édesapja, annyira szeretett volna örömet okozni neki. Kacifánt, a
cica is kíváncsian hegyezte a fülét.
A király udvariasan megkérte a
dinoszaurusz-szakértőt, egy kis ideig legyen türelemmel, tanulmányozza néhány
percig a lexikonokat, amíg egy fontos dolgot el kell intéznie. Egyik kezébe
kapta Alma királylányt, a másikba a cicát és felballagtak a márványlépcsőkön. A
királylány szobájába lépve az édesapa megszólalt:
- No, jól figyelj, most jön a
kérésem… Ideteszünk a szobádba három tárolót. Egy ezüstöt, egy különleges
átlátszót, illetve egy papírdobozt. A negyedik, a vastag falú üvegtároló a
konyhában lesz. Kérlek, ha valamire már nincsen szükséged, dobd az ezüstösen
csillogó fémeket az első csillogóba, a műanyag flakonokat a különleges átlátszó
második tárolóba, a papírhulladékot a harmadik papírdobozba! Ha pedig
véletlenül olyan üveg akad, amelyre már nincs szükség, csak szólj, én leviszem
a negyedik, konyhai üvegtárolóba.
- Apu, ez igazán könnyű kérés –
mosolygott a királylány. Szétválogatom a kacatokat, mindent a helyére dobok.
Nézd csak, itt van a fiókomban jó pár összegyűrt papírgalacsin. Mikor dobhatom
ki őket az új papírgyűjtőbe?
- Délutánra meglesz az új
papírgyűjtő, rendben? – szólt a király, és Alma bólintott - És nyugodtan
kiválogathatod az ezüstös babaruhákat, mert, azt hiszem, hamarosan meglesz
hozzájuk az új, ezüstösen csillogó szekrényke! Beszélek az udvari
asztalosunkkal, és persze édesanyáddal is. Az asztalos elkészíti az első kis
szekrényt, anya pedig kiválasztja a legszebben csillogó ezüstöt a Királyi
Festékes Kamrából. Még karácsony előtt befesthetitek a szekrényedet, tehettek
rá csillogó matricát. Aztán feltétlenül mutassátok meg, hogyan sikerült! Ha
minden rendben megy, szép sorban a többi szekrényt is megszerezzük.
- Köszönöm, apa! – mondta Alma,
és átölelte a király lábát. Szorította a vastag bársonypalástot, ahogy csak
bírta – Szeretlek.
- Én is szeretlek, kincsem.
Az udvari asztalos, a királylány
és édesanyja, a királyné szép sorban elkészítették a szekrénykéket, Alma pedig
rendben tartotta minden játékát a szobájában. Amikorra később Alma királylány
elvégezte az iskoláit, ő lett a Királyi Tárolási Főszakértő. Végiglátogatta a
királyság óvodáit és iskoláit, ahol aprócska gyerekeknek tanította, hogyan kell
a különleges tárolókba gyűjteni azokat a dolgokat, amelyekre már nincsen szükség.
A felnőtteknek pedig abban segített, hogy minden, ami még a tárolókban
összegyűlt anyagokból hasznosítható, a megfelelő helyre kerüljön. Alma a
Királyi Tárolási Főszakértői Udvari Kinevezési Ceremónián a jeles alkalomból
édesapjától egy nyakláncot kapott. A nyakláncra függesztett pici kulcshoz
tartozó szekrénykét is átadta Péter király a lányának:
- Emlékszel, hogy gyerekkorodban
kértél tőlem négy szekrényt? Hát, megnőttél azóta… Az ajándékom egy ötödik
kicsi szekrény, nagylányom! Büszkék vagyunk rád.
Alma a kulccsal kinyitotta a
régi szekrénykét, és biztos volt benne, hogy igazi különlegességet tart a
kezében.
- Ez itt az én gyerekkori,
fenyőből készült apróságos tároló szekrénykém – szólt Péter király. Találsz
benne régi fényképeket, egy akkori rajzomat a kedvenc gesztenyefámról, ami
azóta óriásira nőtt a kertben, sőt megtalálod benne az első pár kiscipődet,
amit édesanyáddal tettünk el emlékbe.
- Az emlékek szekrénye is nagyon
fontos tárolóhely… – gondolta Alma, a Királyi Tárolási Főszakértő, amikor
néhány év múlva ő is beletette az édesapjától kapott kisszekrénybe kislánya
első pár kinőtt cipőcskéjét.
Kapás Csilla
Köszönjük ezt a tanulságos mesét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése