Mese az eldobott rágógumiról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Mikinek hívtak, és aki nem hitte el, hogy azzal is a környezetét óvja, ha a szemetet a szemetesbe dobja.

            Amikor az utcán sétált, és kifújta az orrát, a papír zsebkendőt mindig a földre dobta.

-Miért nem a szemetesbe dobod? – kérdezte az anyukája.

-Mert már piszkos, és nem akarom magamnál tartani – válaszolta.

-Szerinted más nem gondolja ezt?

-Nem tudom – gondolkodott el Miki – de én nem akarom, hogy nálam legyen.

-Mért nem vártad meg, amíg egy szemeteshez érsz?

-Ó, az nagyon sok idő!

-Csak pár percre van innen.

-Az igenis sok! – kötötte az ebet a karóhoz Miki.

Az anyukája nem szólt semmit, csak sétáltak tovább. Nemsokára a fiú belelépett egy eldobott rágógumiba.

-Fúj! – kiáltott fel dühösen. – Mért nem tudták kidobni, mért pont az én cipőm alá került?

-Senki nem tudta, hogy erre fogsz járni – válaszolta nyugodtan a mamája.

-De akkor sem a járdára kellett volna dobnia – mondta felháborodva a fia.

-Akkor hová? Az úttestre? – kérdezte kíváncsian az anyukája.

-Nem! A szemetesbe… - mondta elgondolkodva Miki.

-Tényleg? És ha ő sem akarta magánál tartani, mert ragad? – tette fel a kérdést a cseles anyuka.

-Akkor is ki kellett volna dobnia. – mondta bizonytalanul Miki. – Errefelé sok szemetes van…

-De lehet, hogy szerinte is sok az a pár perc, amíg elér egy szemeteshez.

Miki nem válaszolt, hanem elgondolkodott. Ha csak egyvalaki dob el egy papírt, az nem sok. De ha mindenki ezt gondolja, és mindenki eldob egy szemetet, az már nagyon sok. Senki nem szeret rágógumiba lépni, vagy szemétkupacokat kerülgetni az utcán, ezért vannak a szemetesek. Ha pedig éppen nem találunk egyet sem, meg kell várni, amíg odaérünk egyhez. Amint hazaértek, Miki megfogadta magában, hogy soha többé nem szemetel.

Patai Katalin 

Köszönjük a mesét!