A szorgos család

Az erdő szélén, egy hatalmas sárga mező virított, és ezernyi kis méhecske döngött a sok virág tetején.

Ezek között a méhek közt élt a Szorgos család is. Szorgos papa, Szorgos mama, Szorgos Balázs, és Szorgos Borka.

Egész nap gyűjtötték a virágport, és hordták a kaptárba. A papa, és a mama mindig figyelték a két gyermeket, akik el-elmaradtak tőlük, hiszen még ők játéknak fogták fel a munkát, és sokat bohóckodtak a virággal borított mezőn.

A mama, és a papa nagyon szorgalmasak voltak, a nevüket is innen kapták, mivel a Méhkirálynő a sok odaadó munkájukat ezzel a névvel jutalmazta meg.

Mivel nagyon büszkék voltak erre a névre, a gyermekeiktől is elvárták, hogy nevükhöz méltóan dolgozzanak.

De a gyermekeket, - főleg Balázst, állandóan figyelmeztetni kellett, hiszen ő el-elbújt egy-egy virág alá, hogy ne keljen annyit dolgoznia.

Testvére Borka soha nem árulta el őt, hanem mindig jókat nevetett, látva testvére huncutságán, miközben ő fáradhatatlanul hordta a virágport a kaptárba a szüleivel.

Egy ilyen napon Borka furcsa zümmögésre lett figyelmes.

Gyorsan ő is odarepült.

Ekkor vette csak észre, hogy a mamája szárnya megsérült, mert olyan sok virágport gyűjtött, hogy nem bírta el a szárnya a sok terhet. A sok dolgozó méh segített neki, leszedték a lábairól a virágport, hiszen a kaptárba vissza kellett jutni ahhoz, hogy pihenni tudjon, mert alig tudott mozogni.

A Méhkirálynő látva azt, hogy megsérült, rögtön a segítségére sietett. Megkérte, hogy inkább itt benn a kaptárba legyen az ő segítségére, és irányítsa a sok méhet, hogy hová tegyék le a mezőn összegyűjtött rengeteg virágport.

Így is történt.

A papa, és Borka szorgalmasan repültek ki-be a kaptár ablakán a többi méhecskével együtt, de a mama hiába várta Balázst, az nem jött – aki közben erről mit sem sejtett, mert egy virágszirmon sütkérezett, és közben jókat kuncogott azon, hogy más milyen sokat dolgozik.

Este, amikor mindenki hazatért már, végre Balázs is megérkezett, aki nagyon fáradtnak akarta tetetni magát.

Ekkor azonban észrevette, hogy a mamája körül ott vannak segíteni, és a sérült szárnyát ápolják. Szomorúan néztek rá, majd megkérdezték, hogy hol járt egész nap, és miért nem hordta a virágport?

Balázs nagyon elszégyellte magát, főleg akkor, amikor közelebb érve meglátta a mamája fájó tekintetét. Odahajolt, majd szomorúan anyjához bújt, és megígérte, hogy többé nem fordul elő ilyen eset. A mamája egy szót sem szólt, csak megsimogatta őt.

Másnap reggel, amikor felébredtek, észrevették, hogy Balázs megint nincs sehol.

Borka körbe nézett miközben segített a mamájának, és ekkor vette csak észre, hogy Balázs berepült az ablakon, és lábai alig bírják a sok virágport. Összenéztek, majd mindannyian elmosolyodtak. Ettől a naptól kezdve Balázs lett a legszorgalmasabb kis méh a kaptárba, és erejét nem kímélve dolgozott minden nap.

A Méhkirálynő nem győzte megdicsérni őt, hiszen nem csak dolgozott, hanem mindenkinek segített is.

Mindannyian büszkék voltak rá, és nagyon örültek annak, hogy végre Balázs is nevéhez méltóan dolgozott, mint ahogy ők is mindannyian idáig.

A kaptárban mindenki példaként emlegette a családot, és róluk vettek példát, ha munkáról volt szó. A Szorgos családnak messze híre ment a nagy virágmezőn, és mindenki olyan akart lenni, mint amilyenek ők. Időközben felépült Szorgos mama is, és most már mind a négyen együtt dolgoztak kinn a mezőn, hogy minél több virágport gyűjthessenek a kaptárba.

Poczókné Borsányi Éva meséje

Nagyon köszönjük!