Nelli és Magdi ikerlányok voltak. Így együtt jártak óvodába, majd iskolába is. Édesapjuk nem élt velük, amióta szüleik elváltak. Látni is csak néha, Karácsony táján látták, akkor valószínű megszólalt a lelkiismerete. Édesanyjuk egyedül nevelte őket. Sokat dolgozott, délutánonként rohant a munkából a napközibe a lányokért. Ha valami alkalmi munka akadt, akkor a harmadikos lányokat, gyakran hagyta egyedül.
Többször sírt, hogy az apjuk megint nem fizetett, de egy idő után, már nem is, mert arra a pénzre számítani, a havi kifizetéseknél. Szóval elég szűkösen éltek. A lányok tisztán, rendes ruhákban jártak az iskolába. A napköziben mindennap főtt ételt ettek, otthon meg azt, ami éppen volt. Hétvégén, pedig együtt főztek, sütöttek az anyukájukkal, akit nagyon szerettek.
Egyik kora őszi napon, az osztály orvosi vizsgálatra ment. Egyenként bementek, és megvizsgálták, megmérték őket, majd néhány kérdést tettek fel a táplálkozási szokásaikról. Nelli, és Magdi, ragaszkodtak hozzá, hogy együtt mehessenek be az orvosi szobába.
- Na jó, nem bánom! Menjetek! - Mondta a meggyőzött tanító néni. Tudta, hogy mindig, mindenhova együtt szoktak menni, nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Ha valamelyikük nem tudott valamit, akkor is igyekeztek összetartva kimagyarázni a dolgot.
- Ti következtek! - Szólt az asszisztens.
- Csókolom, doktor bácsi! - Köszöntek egyszerre, szívélyesen. Megvizsgálta, majd megmérték őket.
- Kicsit lehetnétek erősebbek! - Mondta hangosan a megállapítását az orvos.
- Milyen vitaminokat, gyümölcsöket szoktatok enni?
- Hááát, a mama gyakran vesz almát.
- És citromot is szokott a teába, de sokféle teát iszunk, amikbe csak mézet rakunk, mert gyakran fogyasztunk saját szedésű gyógyteát. Meg néha narancsot is kapunk. - Tette hozzá Magdi.
- Ha az édesanyátok ilyen jól ismeri a gyógynövényeket, akkor azt is tudnia kell, hogy rengeteg más erdei vitamin is van! Hívjátok fel rá a figyelmét! - Ajánlotta a doktor bácsi.
Délután, a lányok elmentek a könyvtárba, és találtak egy olyan című könyvet, hogy: ”Erdő-mező gyümölcsei”.
Megörültek, és mindjárt kivették. Néhányat már ismertek, és azt is tudták, hogy hol lehet olyat találni, ami az autók kipufogó füstjétől is távol van.
Szép, napos, őszi délután volt, a mama dolgozott, fogták a kosarat, és néhány nylont, hogy meglepik az édesanyjukat.
Elmentek, a már ismert mezőre. Elsőként, néhány pirosan mosolygó csipkebokor tűnt szembe. Tüstént nekiláttak, hogy szedjenek belőle, hiszen azt írta a könyv, rengeteg C vitamint tartalmaz, és teát, szörpöt, lekvárt is lehet belőle készíteni. De a szúrós ágak miatt, nehezen tudták szedni. Hamar megunták. Összeöntötték, azért, egy uzsonnás tasak tele lett vele.
Aztán egy szépen vöröslő galagonyabokrot pillantottak meg. Olyat már szedtek teának. Ahogy igyekeztek közelebb, szederindákba akadt a lábuk.
- Földiszeder! Itt földiszeder is szokott lenni!
- Igen, csak már elérett. Majd nyáron eljövünk és szedünk! - Mondta Nelli, miközben az indákat nézegetve, mást is felfedezett.
- Ide süss, mennyi eperlevél van erre! Tudod, azt egyszer már találtunk a másik irányban!
- Igen, emlékszem, az, nagyon finom volt! - Válaszolta Magdi, aki már nyúlt is a galagonya bogyók után. Majd kökénybokrok éretlen gyümölcsén akadt meg a szemük. Közelebb mentek.
- Azt írja a könyv, hogy csak a fagyok után lesz érett! - Olvasta fel, hangosan Magdi.
- Hű, ennek a bokornak, a levele is szúrós!
- Akkor, az a som! Ni, még egy kevés akad rajta! - Ugrált Nelli örömében.
- Azt írja, hogy nagyon finom sütit készíthetünk a lekvárjával.
Nekiestek, és ami még nem volt lefolyva, ameddig csak elérték, leszedték.
- Hű, de klassz! Két zacskó tele van, és még ez is félig lett! - Állapította meg elégedetten Nelli.
- Odanézz! Milyen gyönyörű színes levelek vannak az erdő szélén! Vigyünk belőle haza is egy csokorral, meg az osztályba is!
- Jó, menjünk!
- De szép, nézd, mint a rizs, csak lila! - Kiáltotta örömében Magdi.
- Törjünk róla ágat a csokorba!
- Vigyázz, mert tövises, óvatosan!
A két kislány alig tudta hazacipelni a két őszi csokrétát, és a vitaminokat tartalmazó gyümölcsöt. A mama megdorgálta őket, amiért egyedül elmentek, de örült a gyümölcsöknek. Mindjárt készítettek egy galagonyás csipketeát. Majd megtisztítva, tálcán szárítottak belőlük. A többi csipkéből, néhány üveg szörp is készült. De a legnagyobb sikert, a somlekváros kenyér, és a hétvégi süti, aratta.
A vázában ott díszelgett a szép őszi csokor. Az iskolában a tanító néni is megkérdezte, hogy ki vitte a gyönyörű színekben viruló ágakat, majd megdicsérte a két ügyes kislányt.
Szabóné Anna meséje
Köszönjük Anna!
Köszönjük Anna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése