Apa és az őzgida

Egyszer volt, hol nem volt, a Balatonon innen, a Dunán túl, a bükkös és tölgyes erdők lábánál volt egy kis falu. Ott élt Hanna és Bálint a szüleivel.

A gyerekek apukája hivatásos vadászként dolgozott.

Karácsony közeledett, mikor egy szép, havas téli estén apa izgatottan hívta ki a családját az udvarra. Odakint az autó platóján egy riadt szemű őzike feküdt.

Hanna és Bálint kíváncsian kérdezgették hogyan maradt árván az aprócska őz.

-Sajnos elpusztult az anyukája. Mostantól nekünk kell gondját viselnünk, míg meg nem erősödik- válaszolta édesapa.

Megetették, megitatták a kis jövevényt. Nagyon gyenge volt még, hamar elbóbiskolt a szalmából készített kuckójában.

Aznap este a gyerekek nagyon izgatottak voltak. Apjukat faggatták, hogy miért ő hozta haza az őzikét.

Apa a kandalló mellé ült, magához vonta gyermekeit és mesélni kezdett:

- Már kisgyerekként szerettem a természetet, s aztán felnőtt koromban valóra vált az álmom. Hivatásos vadász lettem. Mikor még zöldfülű kezdő voltam sokat csodálkoztam azon, hogy mennyi munka van az erdőn.

Nyáron a nagy melegben az állatok itatásáról kell gondoskodni. Itatókat, dagonyákat létesítünk. Megtisztítjuk a forrásokat, ha sok bennük a hulladék.

Ősszel is akad feladat, hiszen kísérni kell a vendégvadászokat. Ezen túl az a legfontosabb dolgunk, hogy a vadállomány létszámát fenntartsuk. A túlszaporodás sem jó, de az is nagyon veszélyes, ha az állomány létszáma túlságosan leapad.

Télen van csak igazán sok dolgunk. Etetni kell az éhező állatállományt. A legkisebbeket éppúgy, mint a nagyobbacskákat. Silót, kukoricát, répát, tápot és sót hordunk minden etetőbe. Enélkül a segítség nélkül sok szarvas, őz, vaddisznó elpusztulna a kemény hidegben.

Ahogy kitavaszodik leseket, kerítéseket, etetőket javítunk, amik az év során megrongálódtak.

Nem könnyű feladat, hiszen az időjárás gyakran megnehezíti a dolgunkat. Tudjátok, az erdőben nincsenek aszfalt utak. Néha derékig érő hófúvások állják utunkat, de mi nem hátrálhatunk meg.

A beteg állatokat is ellátjuk, ha idejében rájuk akadunk. Megesik, hogy csapdából kell kiszabadítani egyiküket-másikukat. Őket aztán meg kell gyógyítani mielőtt ismét szabadon engedhetjük. A mi kis őzikénk anyját is orrvadászok ölték meg hurokkal. Ellenük is fel kell lépnünk. Nos, ez a mi dolgunk.

Szeretném, ha ti is segítenétek nekem ebben, amit csak tudtok. Leginkább abban, hogy gyakran meséltek a barátaitoknak arról a munkáról, amit apátok végez.

          Telt-múlt az idő, az őzike napról-napra erősödött. Karácsonykor már vígan ugrándozott az udvaron. Hannának és Bálintnak ez volt a legszebb ajándék. Szomorúak voltak, hiszen tudták, hogy hamar eljön az az idő, mikor az őzike visszatér igazi otthonába.

Egy szép napsütéses téli délelőtt együtt vitték el kis vendégüket az erdőbe.

Nagyokat szökellve tűnt el a fák között, vissza-visszanézve a gyerekekre.

Jó néhány év eltelt azóta, hogy a megmentett őzsuta visszatért élőhelyére, de a gyerekek nem felejtették el őt azóta sem.

KRISTYÁN FANNI   5. osztályos

SÜMEGCSEHI, Fazekas József Általános Iskola