A
víz gyűlni kezdett egy kis mederben. Korábban a hegy gyomrában, örök
sötétségben tengette napjait. Most rácsodálkozott a kék égre, majd amikor a
meder megtelt, túlcsordult rajta, s elindult, hogy felfedezze a világot.
Csobogott
az erecske. Útjában megitatott néhány növényt, majd utat törve maga előtt egyre
bátrabban igyekezett lefelé. Nem sokára társra akadt. A szomszéd hegyről
alácsurranó hegyi patak befogadta. Már ketten folytatták útjukat.
-
Lám,
milyen erős lettem! Sebes vagyok, mint a szél, és bátrabb mindenkinél! –
gondolta magában.
A
hegy lejtője lassan megszelídült, a patak rohanása lassult, így a víz
elgyönyörködhetett a ragyogó, aranyló napsütésben, a zöld fű közül kikandikáló
színes virágokban, az égen suhanó érdekes formájú felhőkben, a fák bólogató
lombkoronájában. Út közben jobbról két újabb erecske csatlakozott hozzájuk, így
a patak vize még bővebb lett. A hegyoldalból nekiiramodva még bátrabban
igyekezett világfelfedező útján. Egyszer csak hirtelen megtorpant. Sziklák
zárták el az útját. A víz egyre csak gyűlt, gyűlt a tavacskában, míg az egészen
megtelt, s ekkor a peremen hangos kiáltással zuhogott alá vízesés képében. Lent
kavargott, játékosan birkózott tajtékos társaival, majd tovairamodott a falu
irányába.
Amint
beért a házak közé, elámult. Partja mentén gyerekek játszadoztak, arrébb
asszonyok merítettek korsóval a vizéből. A falu szélén különös épülettel
találkozott. A vízparton álló ház oldalában hatalmas fakerék forgott, s bentről
furcsa zakatolás hangját hozta a szél. A víz játékosan belekapott a kerék
lapátjába, és alaposan megforgatta, mielőtt tovafutott. Vígan őrölt a
vízimalom.
Alig
folytatta útját, mikor újabb testvérére akadt. A két patak folyóvá szélesedve
lejtett tágas medrében. Néhány csónak meglovagolta a hullámait. Erre nagyon
büszke volt! Ringatta, sodorta a járműveket. Élvezte az erejét.
Ekkor
hatalmas házak vetettek árnyékot a vízre, és minden irányból apró erecskék
futottak felé. Némelyik orrfacsaró bűzt árasztott. A víz megrémült.
-
Vigyázzatok
rám! – csobogta rémülten. - Mi lesz így a hullámaim közt úszkáló halakkal? Jaj,
oda a tisztaságom, a legféltettebb kincsem!
Rohanva
hagyta el a várost. Vissza se nézett, csak sietett, hogy minél távolabb
kerüljön tőle.
Útja
során még több másik folyóval találkozott, velük egyesülve hatalmas folyammá
duzzadt. Hátán már nagy hajókat hordott. Nem tudta hová megy, csak követte a
medrét.
Leszállt
az éjszaka, de ő nem pihent. Amikor a hajnal vörösre festette az ég alját,
csodálatos látvány tárult elé: hatalmas kéklő, végeláthatatlan víztükör várta.
-
Megérkeztem!
– ujjongott, miközben elvegyült a tenger kristálytiszta, sós vízével.
Ámulva
nézte a korallok közt játszadozó színes halrajokat és a játékos delfinek
hancúrozását, miközben feloldódott benne, egyé vált vele.
Harcos Katalin
Köszönjük a mesét a vízről!
Szeretnék segítséget kérni.
VálaszTörlésSzeretném felhasználni a mesét egy iskolai versenyhez. Kaphatnék egy elérhetőséget, hogy ezt megbeszélhessük?
Nagyon kedves történet!! Érthetően meséli iel,hogy lesz az erecskéből folyó... van benne környezetvédelem is!! Köszönöm!
VálaszTörlésNagyon jók a Zöldmesélő írásai , én évek óta használom őket, továbbmesélem gyerekeknek. Köszönöm az értékes gyűjteményt!
VálaszTörlés