Ha a fa beszélni tudna...

 Egy kismadár leszállt egy fa ágára, de az ág ledobta őt magáról.

-Miért nem hagyod, hogy megpihenjek rajtad? – kérdezte a kismadár szomorúan.

-Mert bántottak az emberek. Letörték az ágaimat, letépték a leveleimet, és fáj mindenem- panaszkodott a fa.

-Szívesen segítek rajtad, ha nem bánod.

-Ugyan? Hogy tudnál énrajtam segíteni?

-Elröpülök az emberekhez és tudtukra adom, hogy amit tettek, nagyon rossz cselekedet.

Talán akkor majd észhez térnek.

Elröpült hát a kismadár be a faluba. Találkozott néhány gyerekkel és rájuk csicsergett.

Marcsika rögtön megértette, mert ismerte a madarak nyelvét.

-Segítenünk kell neki – mondta a társainak.

-Mit szeretnél, mit tegyünk? – kérdezték azok.

A kismadár így válaszolt. -Mondjátok meg mindenkinek, hogy ne bántsák a fákat, mert ha azok megsérülnek, nem lesz, ahol a madarak fészket rakjanak és megpihenjenek. Ha a madarak nem raknak fészket, nem lesznek fiókáik, és ha nem lesznek fiókák, rövid időn belül madarak se lesznek.

-Ha nem lesznek madarak, akkor a rovarok elpusztítják a növényeket, ha nem lesznek növények, akkor nem lesz, mit egyenek az állatok és nekünk embereknek sem lesz táplálékunk – folytatta Marcsika.

   Az egész élet egy körforgás- értették meg a gyerekek.

A fák élőhelyei a madaraknak, akik cserében megvédik őket a kártevőktől, azok pedig táplálékai a madaraknak. A növények táplálják az állatokat, akik együtt táplálékai az embernek. Mi lenne, ha valamelyik élőlény elpusztulna? Akkor sorban elpusztulna minden.

  Az emberek mikor minderről tudomást szereztek, megígérték, hogy nem bántják többé a fákat. A fák pedig továbbra is helyet adtak a madaraknak, fészkek épültek, kikeltek a fiókák és repülni tanultak, hogy maguk is mihamarabb kivegyék részüket a körforgásból és védjék a fákat, hogy ez által tovább éljen és szépüljön a természet.

Pichler Attila