Erdőmentő akció

                   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagyagancs nevű szarvas, aki az egyik kedvelt erdei  kirándulóhely közelében lakott állattársaival. Nagyagancs már nagyon megelégelte, hogy szemetesnek használják az emberek az ő lakóhelyüket, ezért összehívta az Erdei Tanácsot az erdő tisztására -amely már csak nevében volt tiszta-, hogy megoldást keressenek erre az égető problémára:

-        Az emberek szétdobálják a szemetüket az erdőnkben, mindenféle vacakot kihajítanak a légszennyező járműveikből! Hát nem elég nekik a városaikat megmérgezni, még a természetet is meg akarják ölni? Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Észhez kell téríteni az embereket! - bőgte megnyitó beszédében Nagyagancs.

-        De hogy csináljuk, hiszen nem értik a nyelvünket?!- röfögték, cserregték, brekegték, csivitelték, makogták, károgták az  összesereglett állatok.

-        Nekem lenne egy ötletem!- huhogta Babó, a bagoly.  -Az emberek bepiszkították az erdőnket, most piszkítsuk be mi is a városukat!

Nagyagancs rosszallóan rázta meg fejének ékességét, hatalmas agancsait:

      -Nincs valakinek egy kevésbé undorító ötlete?

       - Félreértettél! - huhogta Babó – Én úgy gondoltam, hogy szedjük össze a szemetüket, és szórjuk szét a városukban! Akkor talán észreveszik a célzást!

Az állatok egy része helyeselt, és egyre hangosabb lett tőlük a tisztás, de Nagyagancs lecsillapította őket.

-        Azért nem tartom jó ötletnek a javaslatod, mert éppen példát akarunk nekik mutatni, és valószínű a többi szemetük között  észre sem vennék, amit visszahordanánk nekik.

-        Kapják csak vissza a szemetüket, és fulladjanak bele a szemetükbe! – rikácsolta egy hang a tömegből.

-        Valóban megérdemelnék- csitította Gyuri a tömeget, - de, ha mi is szemetelünk,  csak azt bizonyítanánk, hogy mi sem vagyunk különbek az embereknél.

      Hirtelen mindenki elhallgatott, majd Nagyagancs folytatta:

           - Nekem lenne egy ötletem, ha segítetek, megvalósíthatnánk.

            -Halljuk, halljuk - röfögték, cserregték, brekegték, csivitelték, makogták, károgták a           türelmetlen állatok.

 - Gyűjtsük össze a szemetet, és  hordjuk el az erdő közelében lévő környezetbarát hulladékfeldolgozóhoz,   ezzel mutassunk példát az embereknek!

-De hogy jutunk el oda? És hogy szedjük össze a szemetet? Hogy visszük el a rengeteg hulladékot? - záporoztak a kétkedő kérdések, de Nagyagancsnak  már kész volt a terve:

-Nem kell aggódnotok, már mindent kitaláltam, csak meg kell valósítanunk. Mindenkinek  lesz  feladata, ahogy eddig is az erdőnkben. A szarkáktól -mivel könnyen észreveszik a fényes tárgyakat, és erős karmaik vannak- azt kérem, hogy gyűjtsék össze a fémdobozokat. Rendben?

-Világos, már repülünk is – cserregték a szarkák.

-A rókáktól és a nyulaktól azt kérném, hogy szimatolják ki az ételmaradékos zacskókat, zsíros papírokat. A vakondok ássanak alagutakat, és kutassanak műanyag flakonok után, amelyeket a mosómedvék mossanak tisztára. Kosarakat is kell készítenünk, hogy elhordhassuk a szemetet.

-Micsoda?! Azt meg hogyan? -  röfögték, cserregték, brekegték, csivitelték, makogták, károgták a hitetlenkedő állatok.

- Türelem! Meg tudjuk csinálni! A békák hozzanak sok vízi sást, a mókusok gyűjtsenek gallyakat, indákat,  a hódok illesszék egymáshoz az anyagokat, a pókok fonjanak köré erős hálót, és már meg is vannak a szállítóeszközeink.

-És mi mit tehetünk ?– kérdezgették a még feladat nélküli állatok.

-Ti mindannyian gyűjtsétek a földbe került szemetet. A vaddisznók majd feltúrják a talajt, ti pedig gyűjtsétek kupacba az oda nem illő dolgokat. A sasokat megbízom a munka irányításával:  a magasból figyeljék, hogy minden szemét ide, a tisztásra kerüljön.

Az állatok szétszéledtek, mindenki tette a dolgát. Már alkonyodott, amikor Nagyagancs hívogató bőgésére ismét összegyűltek a tisztáson a munkában elfáradt állatok. Meglátva a hatalmas kupac szemetet, elámultak, nem gondolták, hogy már ennyi szemét került a föld alá.

-Nagyon szép munkát végeztetek. De a neheze még hátravan: rakjuk a kosarakba a szemetet, és vigyük el a hulladékfeldolgozóba! Igyekezzünk, mert már alkonyodik!

Minden állat megpakolta a kosarát, Nagyagancs kettőt is ráakasztott a szarvára, és hosszú sorokban elindultak a hulladékgyűjtő felé. Sötétedett, mire odaértek, lepakolták a teli kosarakat, és siettek vissza kitisztított otthonukba.

                       Másnap furcsa látvány fogadta a munkába igyekvő embereket: a hulladéktároló egész területét körberakták az állatok a szeméttel teli kosarakkal.  Nem volt szükségük állattolmácsra, megértették a célzást. Viszonzásul rengeteg táblát készítettek, amelyekkel körbetűzdelték az erdő területét ezzel a felirattal: Óvd a természetet!

Schneider Tamás

MVI Árpád Fejedelem Gimnázium

8.b osztály

(2009)

Tanára: Kovács-Burján Gizella