Hol volt, hol nem volt, kerek erdő közepén, élt
éldegélt egy sün család. Egy hatalmas nagy fa odvában laktak, Sün mama, sün
papa és a 12 sün gyerek. Sün mama a vacsorát főzte éppen, ízletes makkot és
mogyorót, desszertnek pedig áfonyakrémes süteményt sütött. A finom illatok
sorra hazacsalták az erdőből a gyerekeket és sün papa is megérkezett a fárasztó
munkából. Ő volt az erdő rendfelelőse. Már mindannyian az asztalnál ültek, de a
nagy nyüzsgésben észre sem vették, hogy egy gyerek, a legkisebbik, hiányzik.
Valaki
kopogtatott az ajtón, de az edénycsörömpölésben a beszélgetés zajától nem
hallották meg. A legkisebb gyerek, Barnabás kitartóan dörömbölt az ajtón, míg
végül valaki meghallotta.
- Pszt! Csend
legyen! Valami zajt hallottam odakintről! Vajon ki lehet az?
Sün
papa odadöcögött és kinyitotta az ajtót.
Nem
látott ott semmi mást csak egy hatalmas szemétkupacot. Már fordult is vissza a
konyhába a szemétlapátért, amikor legnagyobb meglepetésére a szemétkupac
megszólalt:
- Papa! Én vagyok
az, a legkisebb gyermeked, Barnabás!
Na,
erre aztán a család valamennyi tagja az ajtóhoz rohant és egymást lökdösve
lesték a beszélő szemétkupacot.
- Mi történt veled
gyermekem? Miért bújtál a szemét közé?
-Jaj papa, jaj
mama! Nem akartam én a szemét közé bújni. A domboldalról gurguláztam lefelé,
bukfenceztem, cigánykerekeztem és mire leértem a völgybe, mindenféle szemét
ragadt a tüskéimre.
- Hűha! Rajtad
aztán tényleg mindenféle szemét van. Almacsutka, papírzacskó, szalvéta….
- a gyerekek, -
szólt sün papa – holnap nagy munka vár ránk! Megkeressük ezt a szemetes
domboldalt és megtisztítjuk az erdőt!
Barnabásról
leszedegették a szemetet, kezet mostak és nekiláttak a vacsorának.
Másnap
reggel, frissen kipihenten vágtak neki az erdőnek. Barnabás elvezette őket az ösvényhez, ahol a
kirándulók sokat szemeteltek.
Sün
papa megszervezte a munkát: egy sorban mindenki összegömbölyödve, egyszerre
gurult le a lejtőn, így szedegették össze, tüskéikkel a szemetet. A lejtő alján
pedig sün mama várta őket egy nagy zsákkal, abba tették bele, amit a gyerekek
hátáról leszedegettek.
- Aúúúú…-
jajveszékelt egyikük és sírva szaladt sün mamához. - Jaj mama! Valami elvágta
az ujjacskámat!
- Mutasd drágám.
Jaj nekem egy konzervdoboz volt a tettes! Add az ujjad! Bekötözöm és puszit is
adok rá!
Este
lett mire a sün család megtisztította a domboldalt. De ezzel még nem volt vége
a munkának. Másnap az összes szemetet az udvarra öntötték, és válogatni
kezdték. Sün papa vezényelt:
- Az üveget ide. A
műanyagot oda. A papírt amoda. Az ételmaradékokat pedig a komposztálóba
tegyétek! A komposzt jót tesz a földnek, jobb lesz tőle a termés jövőre.
A
sün családra azonban várt még egy hatalmas feladat. Az szétválogatott szemetet,
kis talicskákon elszállították a szelektív hulladékgyűjtőhöz és ott mindent a
maga helyére dobtak. Mert a műanyagot, az üveget és a papírt újrahasznosítják
az emberek. Igaz gyerekek?
Péntek Judit meséje
Köszönjük!
Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése