2012. augusztus 9., csütörtök

Sünmese


Hol volt, hol nem volt, kerek erdő közepén, élt éldegélt egy sün család. Egy hatalmas nagy fa odvában laktak, Sün mama, sün papa és a 12 sün gyerek. Sün mama a vacsorát főzte éppen, ízletes makkot és mogyorót, desszertnek pedig áfonyakrémes süteményt sütött. A finom illatok sorra hazacsalták az erdőből a gyerekeket és sün papa is megérkezett a fárasztó munkából. Ő volt az erdő rendfelelőse. Már mindannyian az asztalnál ültek, de a nagy nyüzsgésben észre sem vették, hogy egy gyerek, a legkisebbik, hiányzik.
Valaki kopogtatott az ajtón, de az edénycsörömpölésben a beszélgetés zajától nem hallották meg. A legkisebb gyerek, Barnabás kitartóan dörömbölt az ajtón, míg végül valaki meghallotta.
- Pszt! Csend legyen! Valami zajt hallottam odakintről! Vajon ki lehet az?
Sün papa odadöcögött és kinyitotta az ajtót.
Nem látott ott semmi mást csak egy hatalmas szemétkupacot. Már fordult is vissza a konyhába a szemétlapátért, amikor legnagyobb meglepetésére a szemétkupac megszólalt:
- Papa! Én vagyok az, a legkisebb gyermeked, Barnabás!
Na, erre aztán a család valamennyi tagja az ajtóhoz rohant és egymást lökdösve lesték a beszélő szemétkupacot.
- Mi történt veled gyermekem? Miért bújtál a szemét közé?
-Jaj papa, jaj mama! Nem akartam én a szemét közé bújni. A domboldalról gurguláztam lefelé, bukfenceztem, cigánykerekeztem és mire leértem a völgybe, mindenféle szemét ragadt a tüskéimre.
- Hűha! Rajtad aztán tényleg mindenféle szemét van. Almacsutka, papírzacskó, szalvéta….
- a gyerekek, - szólt sün papa – holnap nagy munka vár ránk! Megkeressük ezt a szemetes domboldalt és megtisztítjuk az erdőt!
Barnabásról leszedegették a szemetet, kezet mostak és nekiláttak a vacsorának.
Másnap reggel, frissen kipihenten vágtak neki az erdőnek.  Barnabás elvezette őket az ösvényhez, ahol a kirándulók sokat szemeteltek.
Sün papa megszervezte a munkát: egy sorban mindenki összegömbölyödve, egyszerre gurult le a lejtőn, így szedegették össze, tüskéikkel a szemetet. A lejtő alján pedig sün mama várta őket egy nagy zsákkal, abba tették bele, amit a gyerekek hátáról leszedegettek.
Aúúúú…- jajveszékelt egyikük és sírva szaladt sün mamához. - Jaj mama! Valami elvágta az ujjacskámat!
- Mutasd drágám. Jaj nekem egy konzervdoboz volt a tettes! Add az ujjad! Bekötözöm és puszit is adok rá!
Este lett mire a sün család megtisztította a domboldalt. De ezzel még nem volt vége a munkának. Másnap az összes szemetet az udvarra öntötték, és válogatni kezdték. Sün papa vezényelt:
- Az üveget ide. A műanyagot oda. A papírt amoda. Az ételmaradékokat pedig a komposztálóba tegyétek! A komposzt jót tesz a földnek, jobb lesz tőle a termés jövőre.
A sün családra azonban várt még egy hatalmas feladat. Az szétválogatott szemetet, kis talicskákon elszállították a szelektív hulladékgyűjtőhöz és ott mindent a maga helyére dobtak. Mert a műanyagot, az üveget és a papírt újrahasznosítják az emberek. Igaz gyerekek?

Péntek Judit meséje
  
Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése