Az erdészlak ajándéka

Egyszer volt, hol nem volt, Meseország határán innen, a Bükk hegységen túl, élt egyszer egy kislány. Eszternek hívták, és az erdészházban élt szüleivel egy erdőkkel körülvett tisztáson.

Édesapja minden nap kora reggel elindult, és megnézte, hogy minden rendben van-e a környéken. Ismerte a fákat, feltűnt neki, ha megkérdezése nélkül kivágtak belőle. Figyelte az állatok életét és a szokásait. Ha sérült vadat talált, akkor segítséget hívott, vagy igyekezett bekötözni a sebét. Az árván maradt kicsinyeket hazavitte és a feleségével és kislányával együtt felnevelték. Gyógyulásuk után újra visszaengedték őket a vadonba. Az édesanya otthon dolgozott a ház körül: főzött, mosott, takarított és segített az állatok gondozásában. Ezenkívül volt még egy fontos feladata: kora tavasztól késő őszig járta az erdőt és gyűjtötte a gyógynövényeket. Ritkán mentek orvoshoz, mert ha néha napján megbetegedtek, az anyuka tudta, hogy milyen főzettel lehet meggyógyítani. Sokan jöttek hozzá a környező falvakból is segítségért, és ő senkit sem engedett el üres kézzel.

Így éldegéltek hármasban, boldogságban és szeretetben. Eszter már kicsi korától elkísérte anyukáját útjain, így ő is megtanulta a fák és füvek hasznos tulajdonságait. Az apukájának is segített eleséget osztani az etetőknél. Nem kerülte el figyelmét a madarak élelemmel való ellátása sem. Szerették a fák, a növények és az állatok.  Az erdő volt az igazi otthona.

Egyszer azonban változás történt az életében. Alig múlt hét éves, mikor az apukája beíratta az iskolába. Minden reggel elkísérték a szülei és délután mentek érte. Sok új dologgal kellett megismerkednie. Élvezte a tanulást, örült az új barátainak is. Volt azonban néhány gyerek, akik sok szomorúságot okoztak neki. Csúfolták azért, mert nem a legdivatosabb ruhát hordta, esőben sokszor gumicsizmát kellett húznia. Szeretett volna velük is jóba lenni, ezért meghívta az egész osztályt vendégségbe, az erdészlakba. Eléjük ment és útközben mesélt az őszi erdő életéről. A legtöbben figyelmesen hallgatták, de néhányan kinevették. Hangosan kiabáltak és lökdösődtek. A zajtól az állatok elmenekültek, a virágokat pedig letaposták. Hiába kérte őket a kislány, annál jobban rendetlenkedtek. Azért is szétszórták a csokipapírt és tépkedték a fák leveleit. A házban már terített asztal várta őket sok-sok vadon termő finomsággal. Elámultak rajta, milyen sok étel készíthető, amit eddig még nem is kóstoltak. Evés után a tisztáson játszani kezdtek. Nagyon gyorsan elröpült a délután és az erdész hazakísérte őket.

Teltek-múltak a napok. A gyerekek sokat beszélgettek az erdészlakban töltött délutánról. November végén Eszter nagy örömmel érkezett az iskolába. Elmesélte, hogy náluk van a Mikulás, mert a hosszú út után az erdészlakban pihen meg. Mindenki fellelkesült és személyesen szerették volna a kívánságot tartalmazó levelüket átadni neki. Másnap, tanítás után valamennyien hazakísérték a kislányt. A legjobb dolog az volt, hogy senki sem rendetlenkedett. Tudták, hogy az erdészlakba az mehet, aki betartja az erdő szabályait. A jó öreg Mikulás már nagy szeretettel várta őket. Megígérte, hogy igyekszik teljesíteni a kívánságukat. Igen ám, de titokban követte őket egy fiú a másik osztályból. Nem mert szólni, hogy ő is csatlakozna hozzájuk. Amikor a többiek bementek, ő kint maradt a Mikulás rénszarvasainál. Simogatni kezdte őket.  A fiú egy zacskó chipset hozott magával, ebből eszegetett. Megkínálta vele a rénszarvasokat is. Sosem ettek ilyet, nagyon ízlett nekik. Addig-addig kóstolgatták, míg elfogyott az összes. Sajnos, az igazi baj ezután történt. Az állatok rosszul lettek és vadul tombolni kezdtek. A fiú megijedt és elszaladt. A Mikulás is kifutott a házból, de nem tudta, hogy mi történt a segítőivel. A gyerekek nagyon megijedtek, hogyan jut el hozzájuk az ajándék. Kérlelték Esztert, hogy mindenképpen gyógyítsa meg a rénszarvasokat.  A kislány az anyukájával együtt nekilátott a munkához. Megtalálták a chipses zacskót, így már rögtön kitalálták, hogy mi okozta a bajt. A szárított gyógyfüvekből készített főzettel itatgatták a torkos állatokat. Eszter éjszakára is mellettük maradt, hogy ne hagyja cserben a társait.

Harmadnapra a szarvasok meggyógyultak és indulásra készen álltak a ház előtt. Minden gyerek boldog volt, és örömmel tisztogatta csizmáját, mert tudta, hogy most már biztosan megérkezik az ajándék.

Csányi Eszter meséje

Nagyon köszönjük a mesét!