2012. augusztus 13., hétfő

Csodálatos utazás Ernő gólyával


Egy kellemes délutáni napon négy gyerek - Peti,Dani,Kati és Márti - éppen a játszótéren üldögéltek.Peti harmadikos nagyfiú,Dani és Kati ikrek,már alig várják az első osztályt.Márti még kicsi,óvodába jár.Mind a négyen testvérek.Egyszer csak Dani meglátott egy nagy fát és gondolt egyet:
- Nézd mennyien a fába vésték a nevüket!Írjuk bele mi is! 
- Ne csináld,Dani! - förmedt rá a bátyja - A fák is éreznek!Ugyanúgy élnek, mint mi!      
- De hát nem is mozog!
-Attól még él.Hidd el nekem.
-Na jó.       
Ekkor kelepelésre lettek figyelmesek.Megfordultak,és Márti(a maga selypítős kis hangján)megszólalt:    
- Góla!       
Valóban gólya volt,egy szép fehér gólya.   
- Az én nevem Ernő. - mutatkozott be illendően a gólya. -Azért jöttem,hogy segítsek,hogyan védjétek a környezetet.   
- Megvédeni a környezetet?Mire jó az?Védje meg magát,nem? - kérdezte Kati.       
- Egyedül nem tudja magát megvédeni.Szüksége van a Ti segítségetekre is.Mindenki segítségére.Sok szép állat és növény van a Földön.Nem minden ember tud vigyázni a környezetére,amit így tönkre tehet.Ha az emberek megtudják maguktól menteni a természetet,megmarad a jövőnek is,amit most láttok.Nektek természetesek a virágok és a madarak,de lehet,hogy a jövőben nem fogják tudni a gyerekek,mi az az erdő,mező. 
- És mit tehetnénk a környezetért? - érdeklődött Dani.  
- Gyertek velem,megmutatom!"Üljetek fel a hátamra!  
Mind felültek a gólya hátára,és szárnyaltak hegyen,völgyön át.A gyerekek nem győztek csodálkozni a magasban.Egyszer csak egy nagyon különös erdőbe értek.A gólya itt letette őket,és így szólt:  
,,Megérkeztünk az első állomáshoz.Ez itt az Amazóniai esőerdő Dél-Amerikában. Itt lakik az egyik barátom.    
Füttyentett egyet,és a lombok mögül előmászott egy gyíkféle alak.
- Megtudja valaki mondani,milyen állat ez?   
- Sárkány! - vágta rá Dani.     
- Nem.Sárkányok nem léteznek.Ez egy leguán. - oktatta ki Peti.
- Helyes - szólalt meg a gyík - én egy leguán vagyok.Itt élek az esőerdőben, ami Földünk tüdeje.     
- A tüdele? - csodálkozott Márti.    
- Igen.A fák oxigént termelnek,hogy jobban értsétek,tisztítják a levegőt,amit mindannyian belélegzünk.Egyre többen vágják ki nemcsak itt,hanem mindenhol az életadó fákat.Emellett szemetelnek is,amitől egyre kisebbek lesznek az erdők.      
- Ha kevesebb a fa,piszkosabb a levegő - állapította meg Kati. 
- Úgyvan.És mivel nem csak én,hanem sok más állatfaj is itt él, ha ez így folytatódik,nem lesz otthonunk és élelmünk. 
- Bizony.A környezetszennyezéstől sok állat elveszítheti az otthonát.A gyárak károsítják a levegőt,amit a fák nem győznek tisztítani.Dani,látod már miért nem szabad bántani a fákat? - fejezte be Ernő.  
- Igen,és megígérem többé nem próbálkozom ilyesmivel. 
Elköszöntek és elindultak kifelé az erdőből.   
- Most hová megyünk? - kérdezte Peti.   
- A tengerpartra.Itt egy másik barátom él.   
Megérkeztek a partra,mikor felbukkant egy ficánkoló delfin a vízben.
- Nahát! - álmélkodtak a gyerekek.    
- Nahát! - mondta a delfin is. - az emberek jobban figyelhetnének a vizekre!
- Miért?Talán a tengereket is lehet szennyezni? - kérdezte Kati.
- Sajnos lehet.Tudjátok-e miből van a benzin,amivel a kocsitok megy?
- Olajból - válaszolta Peti.     
- Igen,abból.Az olajt azonban óriási tankhajókkal szálítják,ami néha felborul,és még a tengeri állatoknak is nekimehet.  
- És az miért baj,ha felborul a hajó? - kérdeztek tovább a gyerekek.
- Az olaj,ha kiborul,annyira szennyezi a vizet,hogy a halak elpusztulhatnak, és sokunknak nem lesz mit enni.   
- Nem csak mi gólyák,hanem rengeteg tengeri madár halat eszik.Amikor a vízbe mennek érte,az olaj a tollukra ragadhat,és akkor többé nem tudnak repülni és éhen halnak. - vette át a szót a gólya.  
- De szándékosan is szennyezik a vizeket - folytatta a delfin - sokan szemétlerakóként használják őket.És sok vizet is pazarolnak az emberek.
- Dani mindig órákig zuhanyzik! - mondta Kati.  
- Nem is! - vágott vissza Dani.    
- De igen!      
- Na jó,elég! - csitította őket Ernő. - ideje tovább indulni. 
- Brrr de hideg lett! - mondta Peti a gólyaháton ülve -mint a Déli Sarkon!
- Ott is vagyunk.Ez az utolsó állomás.   
- Pingjin! - mutatott Márti egy nagy csapat pingvinre.  
- Talán ezúttal pingvinekkel beszélünk? - mondta Dani. 
- Nem valaki mással,de…már itt is jön!   
- Sziasztok gyerekek!Na én mi vagyok?   
- Fóka! - válaszolták egyszerre.    
- Eltaláltátok.És nem akármilyen fóka.Tudtátok,hogy felmelegszik a Föld?
- Micsoda?Én nem érzem,hogy melegebb lenne.Sőt,itt nagyon hideg van - szólt Peti.      
       
- Ez egy lassú dolog.De az északi és déli sark már elkezdett megolvadni a felmelegedéstől,és ha elolvad,nem lesz otthonunk.Szoktatok-e tévét nézni?
- Pejsze - válaszolta Márti.     
- Ez hogy jön ide? - kérdezték a fiúk.   
- Úgy,hogy az árampazarlás az egyik oka a felmelegedésnek.A tévé jó dolog,de nem mindig.Ahogyan a számítógépet sem szabad egész nap bámulni.Még a szemeteket is rontja.    
- Anyuka sokszor felejti égve a villanyt,vagy bekapcsolva a tévét. - szólt közbe Kati.      
- Hát az baj.Meg kell próbálni minél kevesebb áramot fogyasztani.A másik baj a vadászat.Sok állat - mi fókák is - egyre kevesebben vagyunk,mert az emberek tömegesen vadásznak olyan állatokat,amiket nem szabadna.
- A Géza bácsinak sok vadásztrófeája van.   
- Bizonyos időben szabad egykét állatra - szarvasra,vaddisznóra - vadászni,de csak mértékkel.Hallottatok már a dinoszauruszokról? 
- Igen,már kihaltak - mondta Peti.     
- Ők nem az embertől haltak ki,de máris vannak olyan állatok,amik vadászat miatt a dinók sorsára jutottak.    
- Nos,azt hiszem ideje indulni - mosolygott Ernő. - a gyerekek már eleget tanultak."Felültek a gólya hátára,és elindultak hazafelé. 
-Vegyük át röviden:mit tehetünk az ellen,amit a leguán mondott?
- Nem szabad kiirtani az erdőket - mondta Dani.  
- Nem szabad szemetejni - tette hozzá Márti.   
- Mit mondott a delfin és a fóka?    
- Ne használjunk sok vizet és áramot - vágta rá Kati.  
- A tengerekbe olajat önteni és vadászni se kéne- fejezte be Peti.
- Ilyen apróságokkal ti is segíthettek.A szemétszedés,faültetés mind segít, hogy a jövőben is legyenek még játszó gyerekek és csiripelő madarak.És ez mindenkinek szól!     
- Köszönjük Ernő.Holnap megyünk is makkot szedni,aztán elültetjük.
- Helyes.Nekem indulnom kell,remélem élveztétek az utazást. Nagyon jó volt világot látni! - lelkendezett Dani.Ernő gólya búcsút vett tőlük és elrepült.A testvérek elindultak a nagymamájukhoz,aki már finom
süteménnyel várta őket.     


Rucska Ferenc meséje   
Köszönjük! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése