Egy kellemes délutáni napon négy
gyerek - Peti,Dani,Kati és Márti - éppen a játszótéren üldögéltek.Peti
harmadikos nagyfiú,Dani és Kati ikrek,már alig várják az első osztályt.Márti
még kicsi,óvodába jár.Mind a négyen testvérek.Egyszer csak Dani
meglátott egy nagy fát és gondolt egyet:
- Nézd mennyien a fába vésték a
nevüket!Írjuk bele mi is!
- Ne csináld,Dani! - förmedt rá a
bátyja - A fák is éreznek!Ugyanúgy élnek, mint mi!
- De hát nem is mozog!
-Attól még él.Hidd el nekem.
-Na jó.
-Attól még él.Hidd el nekem.
-Na jó.
Ekkor kelepelésre lettek
figyelmesek.Megfordultak,és Márti(a maga selypítős kis hangján)megszólalt:
- Góla!
Valóban gólya volt,egy szép fehér
gólya.
- Az én nevem Ernő. - mutatkozott
be illendően a gólya. -Azért jöttem,hogy segítsek,hogyan védjétek a
környezetet.
- Megvédeni a környezetet?Mire jó
az?Védje meg magát,nem? - kérdezte Kati.
- Egyedül nem tudja magát
megvédeni.Szüksége van a Ti segítségetekre is.Mindenki segítségére.Sok szép
állat és növény van a Földön.Nem minden ember tud vigyázni a
környezetére,amit így tönkre tehet.Ha az emberek megtudják maguktól menteni a
természetet,megmarad a jövőnek is,amit most láttok.Nektek természetesek a
virágok és a madarak,de lehet,hogy a jövőben nem fogják tudni a
gyerekek,mi az az erdő,mező.
- És mit tehetnénk a környezetért?
- érdeklődött Dani.
- Gyertek
velem,megmutatom!"Üljetek fel a hátamra!
Mind felültek a gólya hátára,és
szárnyaltak hegyen,völgyön át.A gyerekek nem győztek csodálkozni a
magasban.Egyszer csak egy nagyon különös erdőbe értek.A gólya itt letette
őket,és így szólt:
,,Megérkeztünk az első
állomáshoz.Ez itt az Amazóniai esőerdő Dél-Amerikában. Itt lakik az egyik
barátom.
Füttyentett egyet,és a lombok
mögül előmászott egy gyíkféle alak.
- Megtudja valaki mondani,milyen állat ez?
- Megtudja valaki mondani,milyen állat ez?
- Sárkány! - vágta rá Dani.
- Nem.Sárkányok nem léteznek.Ez
egy leguán. - oktatta ki Peti.
- Helyes - szólalt meg a gyík - én
egy leguán vagyok.Itt élek az esőerdőben, ami Földünk tüdeje.
- A tüdele? - csodálkozott Márti.
- Igen.A fák oxigént
termelnek,hogy jobban értsétek,tisztítják a levegőt,amit mindannyian belélegzünk.Egyre
többen vágják ki nemcsak itt,hanem mindenhol az életadó fákat.Emellett
szemetelnek is,amitől egyre kisebbek lesznek az erdők.
- Ha kevesebb a fa,piszkosabb a
levegő - állapította meg Kati.
- Úgyvan.És mivel nem csak
én,hanem sok más állatfaj is itt él, ha ez így folytatódik,nem lesz otthonunk és
élelmünk.
- Bizony.A környezetszennyezéstől
sok állat elveszítheti az otthonát.A gyárak károsítják a levegőt,amit a
fák nem győznek tisztítani.Dani,látod már miért nem szabad bántani a fákat?
- fejezte be Ernő.
- Igen,és megígérem többé nem
próbálkozom ilyesmivel.
Elköszöntek és elindultak kifelé
az erdőből.
- Most hová megyünk? - kérdezte
Peti.
- A tengerpartra.Itt egy másik
barátom él.
Megérkeztek a partra,mikor
felbukkant egy ficánkoló delfin a vízben.
- Nahát! - álmélkodtak a gyerekek.
- Nahát! - mondta a delfin is. -
az emberek jobban figyelhetnének a vizekre!
- Miért?Talán a tengereket is
lehet szennyezni? - kérdezte Kati.
- Sajnos lehet.Tudjátok-e miből
van a benzin,amivel a kocsitok megy?
- Olajból - válaszolta Peti.
- Igen,abból.Az olajt azonban
óriási tankhajókkal szálítják,ami néha felborul,és még a tengeri állatoknak is
nekimehet.
- És az miért baj,ha felborul a
hajó? - kérdeztek tovább a gyerekek.
- Az olaj,ha kiborul,annyira
szennyezi a vizet,hogy a halak elpusztulhatnak, és sokunknak nem lesz mit
enni.
- Nem csak mi gólyák,hanem
rengeteg tengeri madár halat eszik.Amikor a vízbe mennek érte,az olaj a tollukra ragadhat,és akkor többé nem tudnak repülni és éhen halnak. - vette át
a szót a gólya.
- De szándékosan is szennyezik a
vizeket - folytatta a delfin - sokan szemétlerakóként használják őket.És sok
vizet is pazarolnak az emberek.
- Dani mindig órákig zuhanyzik! -
mondta Kati.
- Nem is! - vágott vissza Dani.
- De igen!
- Na jó,elég! - csitította őket
Ernő. - ideje tovább indulni.
- Brrr de hideg lett! - mondta
Peti a gólyaháton ülve -mint a Déli Sarkon!
- Ott is vagyunk.Ez az utolsó
állomás.
- Pingjin! - mutatott Márti egy
nagy csapat pingvinre.
- Talán ezúttal pingvinekkel
beszélünk? - mondta Dani.
- Nem valaki mással,de…már itt is
jön!
- Sziasztok gyerekek!Na én mi
vagyok?
- Fóka! - válaszolták egyszerre.
- Eltaláltátok.És nem akármilyen
fóka.Tudtátok,hogy felmelegszik a Föld?
- Micsoda?Én nem érzem,hogy
melegebb lenne.Sőt,itt nagyon hideg van - szólt Peti.
- Ez egy lassú dolog.De az északi
és déli sark már elkezdett megolvadni a felmelegedéstől,és ha elolvad,nem
lesz otthonunk.Szoktatok-e tévét nézni?
- Pejsze - válaszolta Márti.
- Ez hogy jön ide? - kérdezték a
fiúk.
- Úgy,hogy az árampazarlás az
egyik oka a felmelegedésnek.A tévé jó dolog,de nem mindig.Ahogyan a
számítógépet sem szabad egész nap bámulni.Még a szemeteket is rontja.
- Anyuka sokszor felejti égve a
villanyt,vagy bekapcsolva a tévét. - szólt közbe Kati.
- Hát az baj.Meg kell próbálni
minél kevesebb áramot fogyasztani.A másik baj a vadászat.Sok állat - mi
fókák is - egyre kevesebben vagyunk,mert az emberek tömegesen vadásznak olyan
állatokat,amiket nem szabadna.
- A Géza bácsinak sok
vadásztrófeája van.
- Bizonyos időben szabad egykét
állatra - szarvasra,vaddisznóra - vadászni,de csak mértékkel.Hallottatok
már a dinoszauruszokról?
- Igen,már kihaltak - mondta Peti.
- Ők nem az embertől haltak ki,de
máris vannak olyan állatok,amik vadászat miatt a dinók sorsára
jutottak.
- Nos,azt hiszem ideje indulni -
mosolygott Ernő. - a gyerekek már eleget tanultak."Felültek a gólya
hátára,és elindultak hazafelé.
-Vegyük át röviden:mit tehetünk
az ellen,amit a leguán mondott?
- Nem szabad kiirtani az erdőket -
mondta Dani.
- Nem szabad szemetejni - tette
hozzá Márti.
- Mit mondott a delfin és a fóka?
- Ne használjunk sok vizet és
áramot - vágta rá Kati.
- A tengerekbe olajat önteni és
vadászni se kéne- fejezte be Peti.
- Ilyen apróságokkal ti is
segíthettek.A szemétszedés,faültetés mind segít, hogy a jövőben is legyenek még
játszó gyerekek és csiripelő madarak.És ez mindenkinek szól!
- Köszönjük Ernő.Holnap megyünk is
makkot szedni,aztán elültetjük.
- Helyes.Nekem indulnom
kell,remélem élveztétek az utazást. Nagyon jó volt világot látni! -
lelkendezett Dani.Ernő gólya búcsút vett tőlük és elrepült.A testvérek
elindultak a nagymamájukhoz,aki már finom
süteménnyel várta őket.
Rucska Ferenc meséje
Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése