Mesél az erdő - azaz Jeromos megjavul

Az erdő csendjét valami szokatlan zaj verte fel.

- Jaj.. jaj.. jaj!
Aztán megint:
- Jaj! Jaj!
Az erdei manók meghallották, s elindultak a hang irányába. Megpillantottak valakit, aki a fa alatt fekve jajgatott.
- Jaj! Jaj! Jaj!
- Te nem tudsz mást mondani, csak azt, hogy: Jaj!- kérdezték a manók.
- Miért mit mondjak: Azt, hogy ihaj-csuhaj? Nem látjátok, hogy a fa fogságába estem? S ha valakinek fáj valamije, akkor azt mondja, hogy: Jaj…Jaj…
A fa gonoszul vigyorgott a beszéd közben, s szorított még egyet Jeromos lábán.
- Jaj… jajj!!
Erre előjött Tudorka az erdő bölcse, szokás szerint most is egy könyvet szorongatott.
- Mi ez a lárma? Így nem lehet olvasni, gondolkodni!- mondta bosszúsan.
-Á, jó reggelt kedves tölgyfa, latin nevén-……
-  Hagyd már abba!- kiabáltak rá a többiek. Közben megjelentek az erdő lakói. Ott volt a gomba, a róka, madarak, pillangók, virágok. Mind-mind előjöttek erre a hangoskodásra.
- Mi történt?- kérdezték a virágok?
- Miről maradtunk le?- kíváncsiskodtak a pillangók.
- Hááát….- mondta zöld manó ő beszorult, és ezért jajgat.
- Beszorult…beszorult…- visszhangozták a pillangók és a virágok.
- Most mit tegyünk?- kérdezte piros manó.
- Mit tegyünk…mit tegyünk?- ismételték a madarak.
- Nekem van egy ötletem!- mondta Tudorka. - Nagyon egyszerű!
- Na, mondd már, mire vársz!- türelmetlenkedtek a többiek is.
- Hááát… itt levágjuk ahol beszorult és máris kész! Azonnal szabad!
A fa közben újra gonoszul vigyorgott, bólogatott, kárörvendően dörzsölte össze ágait.
- Szó sem lehet róla!!!- kiabált Jeromos. Az én lábamat ugyan le nem vágod!
S mérgesen hadonászott Tudorka felé.
- Jah, ha te nem akarsz gyorsan kiszabadulni….- mondta Tudorka, s újra a könyvébe mélyedt.
- Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezték egymást a virágok és a pillangók.
- Törjük a fejünket!- mondta a kék manó.
Tudorka egy kalapácsot nyújt felé.
- Hát ez minek? – kérdezte kék manó.
- Minek, minek! Nem azt mondtad, hogy törjük a fejünket? Tessék itt a kalapács, törd azzal.
- Tudorka!!- kiabáltak rá a manók, a virágok és a pillangók.
- Átvitt értelembe értette- szólt a sárga manó.
- Ja…-és eltette a kalapácsot.
Körbe-körbe járják a fát, gondolkodnak, tanakodnak.

-Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezte a gomba.

- Gondolkodjunk!- mondta a róka.
- Nekem eszembe jutott valami!- Á… mégse jó…- szólt a piros manó.
- Hívjuk az Erdő Tündérét, majd ő segít!- kiáltott fel a gomba.
- Hívjuk, hívjuk…- visszhangozták a pillangók.
Ez az ötlet mindenkinek tetszett. A lepkék elindultak Tündérkéért.
- Hívtatok. Miben segíthetek? - kérdezte az Erdő Tündére.
- Ez az illető beszorult. Ki akar jönni, de azt nem engedi, hogy levágjuk a lábát, pedig akkor már egy perc alatt szabad lehetne- vázolta a tényeket Tudorka.
- És hogy törtét mindez? Meséld el nekem!- fordult a Tündérke Jeromos felé.
- Fontos ez? Segítesz vagy nem?!
- Segítek, de szeretném tudni, hogy mi is történt pontosan. - válaszolta Tündérke.
- Háát…- kezdte Jeromos.
- Majd én elmesélem!- szólalt meg az öreg fa.
- Ő – és Jeromosra mutatott-egy bicskával belém akart karcolni!

- Nahát! Na de ilyet!- szörnyülködtek az erdő lakói.
- Úgy van, úgy van …- bólogatott a többi fa is.
- De én ügyesen elkaptam, és most itt van.
- Tudod, hogy ez csúnya dolog Jeromos!? Ilyet nem szabad tenni, hisz a fa is érez, fáj neki, ha vésed, tördeled az ágait….
Jeromos lehajtott fejjel, bűnbánó arccal néz Tündérkére.
- És akkor… most…nem segítesz rajtam?
- Ha megígéred, hogy többet ilyet nem teszel…
- Ígérem, ígérem, csak most az egyszer segíts!!! Kérlek!!!
- Persze, aztán majd megint jön a bicskájával…- morgolódott az öreg fa.
- Nem soha!!! – kiabálta Jeromos
- Na jó! Mond utánam ezt a varázsversikét:

 Nem bántom a fákat,
 Nem töröm az ágat,
 Ígérem jó leszek,
 Többet ilyet nem teszek!

Jeromos elismételte a versikét, s lássatok csodát! Kiszabadult a fa fogságából.
A madarak, a manók a pillangók, Tudorka és persze Jeromos vidám dalba kezdtek, és körbe táncolták a fákat. 

 G. Joó Katalin meséje

Köszönjük a mesét!