Egyszer volt három kismanó.
Elmentek a rétre játszani. Ott volt a nyuszi háza, aki jó barátjuk volt.
Egyszer csak, miközben a manók a mezőn szaladgálnak így szólt a legkisebb, akit
Miskának hívtak:
- Testvéreim, hallgassátok!
A manótestvérek elcsendesedtek és füleltek, majd
elindultak a hang irányába. Útközben találkoztak Nyuszival. Szegény Nyuszi
sírt. A három kismanó megkérdezte mi a baj? A nyuszi hüppögve így felelt:
- Éjszaka a
nagy viharban egy fa rádőlt a házamra.
-
Semmi baj, majd
mi segítünk rajtad. – mondták a manók. – Te csak áss olyan üreget, amilyen a
házadnak volt! Mi addig elmegyünk és összeszedjük a szemetet az erdőben, amit
az emberek eldobáltak, és a hasznos dolgokat felhasználjuk az építkezéshez.
Így is tettek.
Miska talált négy farönköt, a középső kismanó, Domi rábukkant három
kartondobozra, aztán elindultak Manó Apóhoz.
-
Manó Apó! Légy
szíves a rönköket faragd ki nekünk kockákra!
Manó Apó
szívesen megtette, amit a manógyerekek kértek. Megköszönték a manók és elbúcsúztak.
Visszaindultak a nyuszihoz. Eközben a legnagyobb manót, Marcit elküldték, hogy
az állatokat kérje meg, hogy gyűjtsenek az erdőből újrafelhasználható
anyagokat, műanyagpalackot, üveget, papírt, dobozokat. Az őzike azt mondta:
-
Szívesen segítek,
ti is visszahoztátok a kicsikémet, amikor elveszett.
Azt mondta Marci:
-
Most váljunk
szét, és itt találkozzunk a vízesésnél.
Az őzike elment a diófához és onnan kiabált:
-
Mókus koma, gyere
le!
A mókus köszönt
illendően:
-
Szia, őzbarátom,
miben segíthetek? Gyorsan mondd el, mert épp nagytakarítást tartok,ki kell
dobni a már nem használt holmikat. Ennek az őz nagyon megörült:
-
Jaj, de jó, van
köztük talicska is?
-
Van bizony!
-
Megkaphatom
azokat a holmikat?
-
Persze, de miért
kellenek neked? – kíváncsiskodott a mókus.
-
Nem nekem
kellenek, hanem barátunknak, Nyuszinak. Éjjel a viharban rádőlt egy fa az
otthonára és estére építenünk kell neki egy másik házat, nehogy megfázzon!
Mivel a mókus
megsajnálta a nyuszit, így kérdezte szerényen:
-
Én is segíthetek?
-
Hát persze, minél
többen vagyunk, annál előbb kész lesz nyuszi lakása.
-
Gyere velem, én
tudok egy nagyon szemetes helyet! – mondta a mókus.
-
Jó, menjünk
együtt!
Eközben Miska is odaállt egy fa mellé, és felnézett:-
Lám csak, a jó öreg sárgarigó barátom, biztos segítene nekem! - gondolta.
-
Csirip! - Csirip
lenézett. Mindketten illendőképpen köszöntek egymásnak, aztán Miska
megkérdezte:
-
Csirip, tudnál
nekem segíteni?
-
Persze, miről
lenne szó?
-
Hulladékot
kellene gyűjteni, amivel meg tudnánk építeni nyuszi lakását.
-
Természetesen, de
mit szeretnél, én mit tegyek? – kérdezte Csirip.
-
Felrepülhetnél,
és megmondhatnád hol van rengeteg szemét.
-
Jó, ha ezzel
segítek, én megteszem - Csirip felrepült, körülnézett, és így szólt: - A mező
sarkában sok a hulladék.
Mikor odaértek Csirip és Miska találkozott az őzikével
és a mókussal:
-
Mit kerestek itt?
– kérdezte Miska Így felelt az őz:
-
Mókus ezt a
helyet tudta nagyon szemetesnek, így elindultunk errefelé.
-
Jó, akkor most
dolgozzunk együtt! Van valamitek, amibe szedhetnénk a szemetet? – kérdezte
Miska.
-
Van egy
talicskánk, az megteszi?
-
Hát persze, hogy
megteszi! – lelkendezett Miska. Nekiláttak a munkának. Szedtek kupakot,
műanyagot, kartondobozt, üveget, üvegszilánkot, majd így szólt Miska:
-
Ez már elég lesz,
menjünk.
Amikor megérkeztek Nyuszi házához, ő éppen akkor
fejezte be az ásást. A testvérei is pont akkor készültek el a ház
megtervezésével. Serényen dolgoztak, minden anyagot fel tudtak használni a
lakás megépítéséhez, az otthon gyorsan elkészült.
A nyuszi annyira hálás volt, hogy barátai ajándékot
kaptak; egy közös képet, amit nyuszi fényképezett le, amint mindenki dolgozik.
Csirip, a
mókus és az őzike hazamentek, nyuszi is beköltözött új otthonába, a kismanók is
hazaértek és arra gondoltak milyen jó érzés segíteni egymásnak, és hogy a hulladékot
is fel lehet használni.
2009-11-10 Joszt Csenge 2.b
Budai Városkapu
Ált. Isk.
Csokonai V, M. lt. Isk.
Pécs, Komlói u. 54.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése